Szimpla újracsomagolásnál azért leheletnyivel többről van szó - három új Radeont (Sapphire Radeon R9 390X Tri-X, Asus Strix R9 380, MSI R7 370 Gaming) teszteltünk, hogy kiderítsük a részleteket.
A Radeonoknál a 2011-2012-es év csodálatos volt - a HD7000-es széria a Tahiti GPU-val az élén nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy akinek ilyen, egyébként négyéves kártyája van, mind a mai napig full HD-ben, maximális részletességgel játszhat. Az AMD nem is piszkálta meg túlságosan a jól összerakott GPU-t, és bár többször fejlesztett rajta kisebb lépésekben, azért még mind a mai napig e GPU-k alapjaiból éldegél. És nem is rosszul, köszönhetően az alacsony gyártási hibaaránynak. Az árverseny miatt soha nem esett kétségbe az AMD: ha jött egy újabb GeForce, a Radeonok egyszerűen olcsóbbak lettek. Az órajeleken is sikerült időközben javítani, így az R9 290X a mai napig versenyképes alternatíva, viszonylag jó árral megtámogatva. Az Nvidia receptje is bevált, a Maxwell fogyasztásának csökkentésével sikerült takarékosabb, mégis nagyon erős GPU-kat gyártania, ráadásul driverben és játékoptimalizáltságban is jobban áll, mint az AMD. Az AMD helyzete jelenleg nem túl rózsás, ugyanis a TSMC gyártástechnológiát nem képes leváltani, így pedig költséges volna egy teljesen új mikroarchitektúrát bedobni, ugyanakkor a 2011-es GPU-t sem nagyon lehet már tovább foltozni, hogy az az Nvidiával lépést tarthasson. Vagy talán mégis? Az AMD biztosra ment, és mindkét úton elindult.
Fury-vonal
A menő Fury nevet adta legújabb Fiji GPU-kártyáinak az AMD, és nem holmi figyelemelterelés a névváltás: a Furyval egészen újat kapunk. Konkrétan egy új GPU-t és teljesen új felépítést, amelyben a memória nem esik távol a GPU-tól. Az R9 Furyn a fedélzeti memóriát az AMD mérnökeinek sikerült a GPU-val egy tokba integrálniuk, így jelentősen csökkent a kártya mérete, miközben a GPU erősödött, és a 4 GB VRAM-ot is megkapjuk. A memória-sávszélesség eddig soha nem látott magasságokban szárnyal: a HBM-architektúrának (High Memory Bandwidth) köszönhetően az 1 GB-os RAM chipek 4096 bit széles buszon kapcsolódnak. De az R9 Fury a nehezen megfizethető csúcskategória felé tör, ez volt az oka az átnevezésnek: így született meg a 300-as Radeon-széria.
MOBA-zol, esetleg esportoló vagy?
Az AMD újraosztotta videokártyáit, méghozzá azon a vonalon haladva, hogy milyen játékosok dominálnak manapság. Az online játékosok, MOBA-sok, MMORPG-sek játékai nem a legkomolyabb grafikával készülnek (ennek ellenére sokszor nagyon jól néznek ki), ezért számukra az R7 300-as szériát készítette el az AMD. E felett e-sportolókról beszél a cég, akiknek kosarába R9 és Fury kerülhet. Ha a technikai paramétereket visszapörgetjük, máris látszik, hogy az R7 370-es modellek a HD7850-nek felelnek meg, míg az R9 380 az R9 285-nek, a 390X pedig a 290X-nek. Közben pedig változott a memóriamennyiség és az órajelek és az extrák.
Sapphire Radeon R9 390X Tri-X 8 GB
Szerencsére arra odafigyelt az AMD, hogy ne lehessen ráfogni, miszerint az R9 290X nevéhez hozzáadtak 100-at, majd kiadták újra ugyanazt. A legerősebb R9 390X GPU-ja, a Grenada XT megkapta a szükséges ráncfelvarrást, de maradt a 2816 shader. A számítási teljesítmény ennek ellenére nőtt, méghozzá a 100 MHz-cel megemelt órajelnek köszönhetően. A fedélzeti memória is gyorsabb lett, már 6 GHz-en jár, és maradt az 512 bit széles kapcsolat. A kapacitáshoz is alaposan hozzányúltak, pontosabban nemes egyszerűséggel megduplázták, így az új, de megfizethető, csúcs-Radeonon 8 GB GDDR5 VRAM található (bár tény, hogy 8 GB-os R9 290X is létezik). Ez különösen 4K-t és óriási textúrákat használva fontos - ahogy az AMD is azt reklámozza, hogy a 390X-szel a 4K játék tökéletes sebességen fut.
A Sapphire Tri-X modellje érkezett elsőként tesztlaborunkba az R9 390X-es Radeonok közül. A hatalmas kártyán a Tri-X névből adódóan háromventilátoros, óriási hűtő terpeszkedik el, amely vastagságban két kártyahelyet és hosszában 30,5 cm-t foglal a házban. A 8 GB-os csúcskártyához egy kis saját extrát is hozzátett a Sapphire, továbbfejlesztette a hűtést, és gyárilag emelte az órajeleket. Az új Tri-X hűtés továbbra is nagyon jól néz ki, a műanyag borítás alatti, hőcsövekkel megtűzdelt borda kellően robusztus, ám az igazán hasznos újdonság az újragondolt ventilátorszabályozás. A három ventilátor egészen addig nem pörög fel, amíg a kártya el nem éri a megadott hőmérsékletértéket, illetve a terhelés nem ugrik (értsd: el nem indítunk egy játékot). Ekkor a ventilátorok nem teljes fordulatszámon, hanem fokozatosan gyorsulva indulnak be, így továbbra is csendben teszik dolgukat. Hosszas, többórás terhelés közben ez nem változott meg, a kártyával kapcsolatban zajszintgondjaink nem lesznek. A hatalmas R9 390X Tri-X hűtése tehát jól sikerült, ám mi hiányoltunk egy fontos részletet, mégpedig a fém hátlapot - sajnos ez lemaradt. A Vapor-X-en is megtalálható hátlap segíti a hűtést, merevíti a lapot, és egyben a mechanikai behatásoktól is védi a kártyát. A Sapphire ugyanakkor nem költött villogó logóra és világító ventilátorokra sem.
A tuning nem maradt ki a pakliból, ezt a Sapphire továbbra is támogatja, a megnövekedett memória miatt azonban a kiegészítő tápcsatlakozókból már két darab nyolc érintkezősre van szükségünk. A gyári alaptuning észrevehetetlen, de utólag, manuálisan jól bírja a kártya a túlpörgetést. Ez azt is előrevetíti, hogy egy 600 wattos táp mindenképpen elkel egy R9 390X-es rendszerhez. A Sapphire Tri-X R9 390X hatalmas és erős kártya több mint elegendő fedélzeti memóriával és ehhez tartozóan igen jó sávszélességgel. A hűtés immáron terhelésfüggő, és nagyon csendes terhelés alatt is, ugyanakkor mi hiányoltuk a fém hátlapot. A kártya teljesítménye 1440p-hez tökéletes, full HD-ban pedig sokáig nem fekteti meg semmi, de 8 GB ide vagy oda, 4K-ra, maximális beállítások mellett továbbra is csak fenntartásokkal ajánlanánk egy R9 390X-et - ehhez egymagában egyszerűen gyenge a GPU (pedig egészen sokat fogyaszt). Sajnos emellett rontja még a képet a magas ár is: 120 ezer forint körül könnyebb lenne ajánlani az R9 390X-et.
Asus Strix R9 380 DC2OC 2 GB
Az Asus egy elérhető árú, középkategóriás Radeont küldött be megjelenés előtt. A Radeon R9 380 némileg szürkezónának tekinthető, ha az AMD új kategorizálását nézzük: MOBA-hoz kicsit túl jó, 4K-hoz, e-sporthoz kicsit sovány. Az AMD 1440p-s játékhoz ajánlja, de mi azért inkább full HD-hez javasolnánk nyugodt szívvel, feltéve, hogy szeretnénk minden grafikai beállítást maximálisra tolni. Mi nem az AMD kategorizálása alapján vizsgáltuk ezt a modellt, hanem úgy, mint egy még megfizethető, új videokártyát. Ez nem volt egyszerű, ugyanis minden program normál R9 285-ös kártyának ismerte fel, és az az igazság, hogy nem tévedtek. Az R9 380 minden paraméterében megegyezik a régebbi modellel, ám ez önmagában nem feltétlenül hátrány, amennyiben valami extrát is kapunk. Erre odafigyelt az Asus, így az árban hozzá legközelebb álló GeForce GTX 960-nal szépen összemérhető. A GPU-órajelnél 990 MHz-et állítottak be a lapkának (OC-módban 1010 MHz-et), amelyben 1792 aktív shadert találunk, a 256 bites buszon kapcsolódó GDDR5 fedélzeti memória pedig effektív 5,5 GHz-en dolgozik.
A hűtés ismerős lehet, és ez jó hír: a Strix DirectCU II blokkját és ventilátorvezérlését kapjuk meg, amely már bizonyította, hogy csendben képes gyárilag tuningolt kártyát is hűvösen tartani. A tesztelt kártyát fém hátlap is védi, a két ventilátor pedig csendben dolgozik - már amikor szükség van rájuk. Merthogy a vezérlés érzékeli, mikor dolgozunk 2D módban, illetve mikor nem terheljük le túlzottan a VGA-t. Ilyenkor a ventilátorok leállnak, és a kártya passzív hűtéssel üzemel.
Ahogy az R9 285-nél láttuk, a mért teljesítmény abszolút versenyképes a GTX 960-nal, sőt, az R9 380 néha még gyorsabb is, amin az újabb driverek még tovább javíthatnak. A DirectCU II hűtés szuper, a passzív leállás is hasznos, ugyanakkor OC modell ellenére az órajel-beállítások nem voltak különösebben agresszívak. Mindehhez 76 ezer forint feletti ár tartozik, ami jó pár ezer forinttal magasabb, mint a hasonló, Strix GTX 960-é.
MSI R7 370 Gaming 2GB
Nagyméretű, mégis a középkategóriába sorolt kártyát készített R7 370-es GPU-val az MSI, ami egyfelől nagyon tetszett nekünk, másfelől viszont csalódtunk benne - és sajnos ez utóbbi érzésünk dominál, de ez nem feltétlenül az MSI hibája. Az R7 370 grafikus chip 1024 shaderrel dolgozik, és 2 GB RAM-ot kapott, ami önmagában nem is olyan rossz összeállítás, ráadásul egyetlen, hattűs kiegészítő tápcsatlakozó elegendő számára, így a fogyasztás sem őrületesen magas. Az MSI mindehhez legújabb, Twin Frozr V hűtőjét adta, amely kétventilátoros, két kártyahelyet foglal el, és viszonylag hosszú. Cserébe a teszt során hiába futtattunk rajta több órán keresztül játékokat és szintetikus méréseket, mindvégig csendben dolgozott, amikor pedig a Windows-asztalon ténykedtünk, leálltak a ventilátorok, így teljesen néma géppel dolgozhattunk. Mindehhez még egy kis gyári tuningot is adnak, ami igazán jól jön a kártyának.
A jó felépítés miatt reménykedtünk, hogy a középkategóriában végre valami újat, jobbat kapunk, de sajnos a mérések eredményei lelomboztak. Az AMD R7 370 pozicionálása abszolút találó, így ez a kártya MOBA-hoz jó választás, de full HD-ben FPS-t, autóversenyt vagy AAA játékot nem fogunk maximális részletességgel játszani. A Metro: Last Light, a Thief vagy a Far Cry 4 alatt mért 40 fps körüli sebesség nem hangzik rosszul, de ez a tempó sokszor 10 fps alá esett, amitől szaggató, játszhatatlan lett a játék, így R7 370-nél a maximális részletesség nem opció. Az eredmények pontosan azt hozták, amit a régi HD7850-es kártyától el lehetett várni, elvégre az R7 370 lényegében ugyanaz,, csupán jobb, fejlettebb hűtéssel. További rossz hír, hogy még a GCN 1.0 chipet kapjuk meg hozzá, így FreeSynctől és egyéb, fejlett szolgáltatásoktól is elesünk.
Tesztek
Az MSI kihozta az R7 370-es GPU-ból, amit lehetett: jó lett a hűtés, kapunk némi gyári tuningot, de ne hagyjuk magunkat becsapni: ez egy HD7850 jobb hűtéssel, márpedig 60 ezer forintért ez így kevés. Főleg az olcsó, 60 ezer forint körül induló GTX 960 variánsok árnyékában, nem beszélve az előző generációs, előnyös áron kapható Radeon R9 200-asokról (például R9 280).
A szokásos, szintetikus teszteken a két R9-es kártya szépen teljesített, az elődöknél pár százalékkal jobbak voltak, ez nem kétséges. A full HD felbontásnál maradva örömmel láttuk, hogy a legfrissebb driverrel az R9 380 közelebb került a 60 fps-es lélektani határhoz, és a hardverigényes játékok közben is stabilan hozta a 30 fps feletti átlagsebességet. Ennél nagyobb felbontást 2 GB-os R9 380-nal nem javasolunk: a WQHD-hoz már 3-4 GB VRAM és erősebb GPU az ideális, ha a sebességet tartani szeretnénk.
Az R9 390X-nek a full HD meg sem kottyan, a 60 fps-t minden játék alatt nevetve hozza, és sok esetben ennek a duplája sem okoz gondot. Ez a teljesítmény és az óriási fedélzeti memóriamennyiség WQHD-hoz is bőségesen elegendő, ugyanakkor a 4K felbontást használva már nem ilyen könnyű a dolga a kártyának. Ehhez az R9 390X-nél kompromisszumok kötésére kell felkészülnünk a részletesség beállításakor, de azért sok játék 30 fps-sel fut majd, hiszen a memória-sávszélesség és -mennyiség adott. Aki 4K-ra váltana, várjon még a Fury X-re, aki pedig ez esetben is a 60 fps-t keresi, rögtön két kártyára gyűjtsön.
Összegzés
A mérések után és a tények ismeretében az első benyomásunk csalódottság volt; nem sok újdonságot kapunk. Ezek a VGA-k újak, a GPU-k nem igazán. Jó hír, hogy javult a hűtők hatásfoka, és emelkedtek az órajelek, de az újabb szolgáltatásokat nem minden esetben kapjuk meg, a teljesítmény alig javult, és az árak sem estek látványosan. Akinek R9 200-as szériájú vagy akár eggyel régebbi kártyája van, nem érdemes felugrania az új Radeon-expresszre. Aki most váltana videokártyát, az előző szériás Radeonokat is vegye számításba.
